Tompapusztai löszgyep

A Battonyától 8 kilométerre északra fekvő, teljes területén fokozottan védettnek minősülő, mindössze 21 hektáros Tompapusztai löszgyep kis kiterjedése ellenére a Nemzeti Park egyik legféltettebb részterülete. A felbecsülhetetlen természeti értékekkel bíró, a Száraz-ér egy nehezen megközelíthető kanyarulatában a beszántástól megmenekült területet 1979-ben fedezte fel Csathó András János battonyai muzeológus. Védetté nyilvánítására 1989-ben került sor. Itt található Magyarország legnagyobb összefüggő, zonális helyzetű ősi löszpusztarét állománya, amely egy alföldi löszháton, a Csanádi-háton és nem szikes pusztai környezetben helyezkedik el.

A területen jelenleg 274 edényes növényfaj előfordulása ismert, melyek nagy része kifejezetten a löszpusztarétekhez kötődik. A Tompapusztai löszgyep egyike a különleges életmódú, Magyarországon jelenleg mindössze tíz helyről ismert nyugati földikutya (Nanospalax leucodon) előfordulási helyeinek. Szintén kevés helyen fordul elő a Tiszántúlon egyik bennszülött szöcskefajunk, a magyar tarsza (Isophya costata), melynek jelentős állománya él Tompapusztán.